Beismerem. Elcsesztem.
1. hiba: munkát kértem Peter Barnidge-tól.
2. hiba: elfogadtam az ajánlatát, pedig a tervem szerint közölni akartam vele, hogy menjen a francba.
3. hiba: Csak hogy ne soroljak fel még ezer más hibát, úgy teszek, mintha nem lenne több, csak az, hogy elhallgattam az igazság egy pici morzsáját az állásinterjún.
Ami Petert illeti... Hol is kezdjem? Az talán elég jól példázza a helyzetet, hogy csupán egyetlen napnak kellett eltelnie, és Mr. Szupersztár Bestsellerszerzo neve máris tökéletes, gyerekbarát szitokszóvá vált nálam. Belerúgtál a szekrénybe? A Peter Barnidge-életbe! Elfogyott a pénz a bankszámládról? Azt a jó Peter Barnidge-át! És amikor rájössz, hogy belezúgtál a fonöködbe? Hogy a Barnidge-ba? Bárcsak egyszeruen utálhatnám, az könnyebb lenne, mint ezt a gyulölettel kevert vonzódást érezni. De o az a fajta dögös pasi, akitol jobb távol tartani magad. Parázslóan izzó sötétség. Olyan dögös, hogy ahányszor csak meglátom, mindig keresztet kell vetnem, mert egyetlen pillantásával már magával is ránt a kárhozatba. És ha már a kárhozatról ejtünk szót... egy kicsit hazudtam az állásinterjúmon. De egyedülálló anyaként mindent megteszek, hogy gondoskodjak a lányomról, akár egy kicsit még hazudok is. De sajnos, a kis titkok naggyá nonek az ido múlásával. Csak ido kérdése, hogy Peter mikor is jön rá erre, és valahogy nem hiszem, hogy boldog lesz amikor beavatom.
