"Nem harcolni jöttünk, hanem meghalni, a mi vérünk öntözi az emberiség édenkertjét. Még a romlott almafákat is."
Két baka, egy végtelen jégmező a naprendszer peremén, és a fojtogató, savanyú áporodottság, ami beszivárog az urruhák legkisebb illesztéseibe is. Ez nem az a csillogó, hősies sci-fi, ahol lézersugarak szabdalják fel a galaktikus igazságot. Ez a periféria. Ahol a latrina ugyanúgy eldugul a nehezen emészthető katonai koszt porunjától, mint otthon, és ahol a padlósúrolás és a pityókahántolás monoton zaja mögött felsejlik az igazi, rideg kozmikus magány.
A történet két főszereplője ? vagy talán egyetlen, végletesen kettéhasadt lélek két egymásnak feszülő fele ? Józsi, a pragmatikus, húsba vágóan nyers túlélő, és Ödön, a kiégett jogászból lett "éhenkórász" író, aki nihilista belső békéjével tüntet a pusztulás előtt. Ahogy lépésről lépésre haladunk a bázis szürkeségétől a frontvonal golyózáporáig, úgy foszlik le róluk a földi élet minden felesleges sallangja. Menekültek ők, akik a világ legmesszebb eső, legkisebb és leghidegebb pontjára jöttek, hogy végre ne kelljen szembenézniük önmagukkal ? hogy aztán pont itt, térdig gázolva a mocsokban döbbenjenek rá: az univerzum nem akar tőlük semmit, és még csak nem is haragszik rájuk. Egyszeruen nem vesz róluk tudomást.
Miért érdemes elolvasni?
- Páratlan nyelvi világ: A székely és erdélyi tájszólás, a legmélyebb katonai szleng és a rideg, tudományos-fantasztikus környezet olyan fanyar, abszurd humorú koktélt alkot, amihez foghatót ritkán olvasni. (Igen, itt a leggyengébb gravitáció is csak lepkefing).
- Egzisztenciális mélység: A látszólag banális beszélgetések ? a disznótartásról, a feleségek dühéről, a hashajtó tablettákról ? mögött minduntalan felsejlik a legnehezebb kérdés: mi marad az emberből, ha mindent levetkőz magáról?
- A végső tükör: Egy történet arról, hogyan válik két névtelen sorszám a végtelen urben az emberi létezés legtisztább mementójává.
Készülj fel egy olyan utazásra, ahol a sötét humor és a torokszorító tragédia kéz a kézben jár, és ahol a végén ? valahol az Oort-felhő egyik névtelen urszikláján ? te is kénytelen leszel belenézni abba a bizonyos tükörbe.
